A Katharina-kód [antikvár]

1. A kartondobozok a ruhásszekrény legmélyén álltak. Összesen három. Wisting kivette közülük a legnagyobbat. Az egyiknek kiszakadt a sarka, ezért óvatosan kellett kivinnie a nappaliba. A doboz tetejének négy lapját precízen egymás folé és alá rendezték. Felnyitotta őket, és kiemelte alóluk a legfelső mappát. Fekete volt, a hátoldalán megfakult cetlivel: Katharina Haugen. Félretette, és kezébe vette a piros. Tanúk I. címkével ellátott mappát, majd két ugyanolyat, a Tanúk II. és a Tanúk III. elnevezésűt is. Végül megtalálta, amit keresett, a Kleiverveien nevű vaskos irattartót. A kartondobozok a Katharina-ügy dokumentumait tartalmazták. Wisting valójában nem tárolhatott volna otthon hivatalos iratokat, de ezek annál többet érdemeltek, mint hogy egy archívumban porosodjanak elfeledve. A szekrény mélyén álló iratok minden egyes alkalommal, amikor elővett egy inget, emlékeztették az ügyre. Megkereste az olvasószemüvegét, és az ölébe vette a nagy mappát, amit legutoljára egy évvel ezelőtt olvasott át. Katharina a Kleiverveienen lakott. Az egyszerű családi házat az összes lehetséges szögből lefényképezték. Mind a négy oldalról erdő vette körbe. Az egyik fotó hátterében a Kleiver-tó csillogott. Maga a ház egy emelkedő tetején állt, nagyjából száz méterre az úttesttől. Bama falú, az éleknél fehérre festett épület volt, az ajtaját zöldre festették. Az ablak alatti cserepekben nem nőtt virág. A régi fényképeket nézegetve Wistinget olyan érzés kerítette hatalmába, mintha kísértetházban jáma. Katharina eltűnt, de a cipői az előszobában maradtak. Szürke futócipö, bama csizma és egy fatalpú klumpa, mellette a férje nagy szandálja és munkáscsizmája. A fogason három kabát lógott. A folyosón állt egy komód, rajta golyóstoll és bevásárlólista, kicsit arrébb egy bontatlan levél, egy napilap és néhány kéretlenül bedobott reklámújság. Egy furcsa dísztárgy mellett