A kikiáltó [antikvár]

ELOSZO Egy csodát tartanak a kezükben. Minden évben több ezer könyv tűnik el a piacról, minden évtizedben egy halom bestseller hullik alá a feledésbe. Ezek közé tartozik Leon Uris, James Michener és Arthur Hailey hetvenes években írt tizenöt könyve, amelyek közül nyolc akkor hatalmas sikert aratott. Mára ezeket többnyire antikváriumokba és gyengén megvilágított könyvtári polcokra száműzték. Mégis úgy alakúk, hogy most Joan Sámson egyetlen regénye, A kikiáltó új kiadását tarthatom a kezemben. 1976. január 15-én a Simon and Schuster piacra dobta A kikiáltó kemény fedeles kiadását, a címlapon az elismert amerikai képzőművész és illusztrátor, Wendell Minor festményével. Komoly tétel volt a kiadó portfoliójában: a megjelenést országos reklámkampánnyal támogatták a nyomtatott sajtóban, a regényt ShirleyJackson A sorsolás című novellájához hasonlították, és olyan írók méltatták, mint a Bosszúvágy szerzője, Brian Garfield („Sosem találtam még magam szemtől szemben egy kobrával, de ilyennek képzelem az élményt"), illetve olyan sajtóorgánumok, mint a The New York Times („Magával ragad minket Joan Sámson megbabonázó szövegének hibátlan és klausztrofób iszonyata "). Az eladások pörögtek, a könyv jó kritikákat kapott, és a brit kiadás jogaival együtt a filmjogok is hamar elkeltek. A kikiáltó 1977-ben megjelent puha fedeles változatban, és 1978-ban a Coronet, a Hodder 8C Stoughton nevű brit kiadó leányvállalata piacra dobott még egy puha fedeles kiadást, ezúttal fotómontázzsal a borítón, és ezzel a reklámszöveggel: „A szenzációs, több millió példányban eladott sikerkönyv, amelytől egy egész ország borzongott - hamarosan a mozikban."