A legsötétebb rémálom [antikvár]

ELŐSZÓ Ha már egyet kinyírtál, huszonegy sem számít. Mark Martin sorozatgyilkos Amikor Evelyn Talbot magához tért, semmit sem hallott. A padlón hevert, és a sötétséget kémlelte. Hiábavaló erőfeszítés volt: a kunyhóban nem volt áram. Zavaros gondolatok kergetőztek a fejében. Talán már nem is él Ha még életben lenne, elviselhetetlen fájdalmat kellene éreznie. Rettenetes megpróbáltatásokban volt része az elmúlt három napban, mióta Jasper Moore fogva tartotta az eldugott erdei házikóban. Mégsem érzett semmit, az égvilágon semmit. Talán csak kitalálta az egészet, a képzelete játszott vele; egy borzalmas rémálom volt csupán. Mindjárt felébred, elindul az iskolába, Jasper pedig ott vár rá, ahogy mindig, a falnak támaszkodva, és a baseballcsapat tagjai körbeveszik, azon vitatkozva, hova menjenek bulizni a szalagavató előtt. Evelyn elképzelte, ahogy elmeséli Jaspernek ezt a hátborzongató álmot. Felszabadultan nevetnének, és arra az ijesztő horrorfilmre fognák az egészet, amelyet együtt láttak nemrég a moziban. A fiú átölelné, gyengéden megcsókolná, és a világ ismét éppolyan lenne, mint azelőtt. A felcsillanó remény hamar elillant. A saját ágya nem ilyen kemény és hepehupás. Az az ócska matrac sem ennyire kényelmetlen, amit akkor hoztak ide, mikor rábukkantak az elhagyatott kis kunyhóra, és eldöntötték, ezentúl ez lesz a titkos találkahelyük. Mélyet lélegzett. Fanyar füst marta az orrát, kaparta a torkát. Eszébe jutott, hogy Jasper égő gyufát dobott az erdőből összegyűj- 5