A maffia fogságában [antikvár]

Borítói kissé karcosak.
Fekszem az ágyon. A rádióból jellegzetes olasz muzsika árad. Csípem. Különben próbálom összeállítani Fekete bűnlajstromát. Van egy tuti gyilokja, a Szajkó. Aztán az is majdnem biztos, hogy otthon is hidegre tett valakit, amiért végül is dobbantania kellett. Itt ki akart nyírni vagy nyíratni, teljesen mindegy. Felpattanok az ágyból, magamhoz veszem a Bowningot. Döntöttem: letartóztatom Crudalét. Csak az ajtóban kapok észbe. Hol lakik? Di Maggiót hívom. Csak sokára veszi fel a telefont. -Megőrültél, hajnali három óra van - s ezt tényleg úgy mondja, mint aki aludt. -Ez nem tűr halasztást. Mondd a címet. -Pazzo... - és lecsapta a kagylót. Ez olyasmit jelent, hogy hülye, féleszű, bolond, elmebeteg, sőt jelen esetben talán azt is, hogy öngyilkosjelölt. -Kár volt letenned, tudhatod, hogy addig csörgetlek, amíg el nem árulod a címet. Te még nem tudod, milyen kitartó vagyok. -Kezdem sejteni. De miért akarsz meghalni? -Magánügy. -Mik a terveid? -Odamegyek ehhez a Crudeléhoz, kicsit átalakítom a fejét, és utána letartóztatom, s az első géppel hazaviszem... Snitt.