A magyar Sztárszki és Hács [antikvár]

PrológusSzámos regény és film született már arról, hogyan épülnek be egy-egy bűnszervezetbe a nyomozók. Az amerikai filmekben izgalmas szövevényként jelenítik meg az életüket, kettős személyiségüket, az életveszélyes helyzeteket. Magyarországon a fedett nyomozókat, sőt még a róluk nyilatkozókat is szigorú szabályok kötik. Fél évre adják a megbízásokat, és a törvény értelmében az illetékes hatóságok tájékoztatják egymást, ha fedett nyomozót küldenek egy ügyre. Nem hasonlít a külföldi mintákra, hiszen hazánk kis ország, ha valaki lelepleződik - egy régen látott rokon vagy barát felismeri, s a valódi nevén szólítja -, ri-^^zikós helyzetet teremthet. A bűnözők hamar megjegyzik a rendőri arcokat, sokszor kartonokat vezetnek egy-egy!'Isztárrendőr" életéről. A régi öregek figyelmeztetése így hangzik: Ha lebuksz, kevés az esélyed, hogy megúszod!"Külön kategória a szigorúan titkos tisztek csoportja, akik civil szakmában, a saját nevükön élnek, mégis a rendőrség berkein belül dolgoznak. Ok csak egy emberrelí^itartják a kapcsolatot, és kizárólag nyilvános helyeken szervezhetnek találkozókat. Tilos a rendőrökkel kommunikálniuk, rendőrségi épületbe lépniük, jelvényüket magukkal hordaniuk.Néhány évvel ezelőtt azonban két rendőr áthágta a szabályokat, kihasználta a törvény nyújtotta kiskapukat, és egymás után leplezte le a magyar alvilágot és a virágzó rendőri korrupciót. Kilétüket az érintettek számára a mai napig teljes homály fedi. A rendőrség állományán belül is csak kevesen tudják, kit takar a két fedőnév.Csak úgy emlegették őket: a magyar Sztárszki és Hács.fi !'.