A megváltás angyalai [antikvár]

ElőszóSzívesen kezdeném ezt a könyvet azzal a mondattal, melyben köszönetet mondok a gyermekeimnek, akik nélkül ez a kötet már két éve elkészült volna de ezt már egy méltán híres író leírta, tehát sajnos ki kell hagynom.A történet, amit a kedves Olvasó magáévá fog tenni a szavaim által, mindig is bennem volt. Számos más írással és történettel foglalkoztam az évek során, de mindig ehhez a történethez lyukadtam ki, ám nem hittem, hogy valaha meg tudnám írni több szempontból is. A legfontosabb ok az volt, hogy nem éreztem magam készen arra, hogy az események láncán át meg tudjam mutatni az Olvasónak azt az érzelmi mélységet, mely (a való életben is) a szereplőket motiválta.Van egy pont, ami megmozdít minket. Hirtelen történik meg, szinte csak egy szemhunyásnyi pillanat, de ez idő-töredék alatt az ember lelkéből felszabaduló érzelmek végigjárják a testet, és az elmébe furakodva arra sarkallja tudatot, hogy cselekedjen.Megmozdulunk egy irányba.Ez az irány lehet a helyes út, vagy a helytelen. Számomra nincs középút. A hatás, amit megtapasztalunk, mint szikrája az életnek, behatol élesen a látóidegeink közé, és felszívódik valahol a tudat és lélek halvány határmezsgyéjén végtelen folyamatot beindítva. Ezt a szikrát kutatom, és olyan helyeken találtam meg, ahova nem kellett volna merészkednem, de már nem lehet ezen változtatni, és nem is akarok. Minden megélt tapasztalat később felhasználható az életünkben, tehát felesleges harcolni az emlékek zavaros, vagy pusztító folyamával. Együtt kell