A méltatlan [antikvár]

A nagy csendességben váratlanul robajszerű dörrenéssel csapódott be a ház ajtaja. Mr. Chigwel* keze megrándult a zajra. Tolla félresiklott, s máris egy kövér tintafolt éktelenkedett a gondosan kalligrafált sor végén. A hallban léptek nesze, szoknyasuhogás hallatszott, s ahogy Mr. Chigwell felpillantott, a nyitott ajtón át a leányát látta elfutni a dolgozószoba előtt.Nocsak! - vonta fel bozontos szemöldökét az uraság. Ma ilyen korán vége lett a futamoknak? Hisz még a hármat sem kongatta, el az öreg faUóra. És hogyan lehet, hogy leánya be sem szól neki, nem is köszönti, holott láthatta, hogy nyitva van az ajtó? Úgy ehnalt, mintha űzte volna valaki.Mr. Chigwell megfeledkezett a tintafoltról. Felkelt az íróasztal mellől, és átballagott a hallba. Ahogy sejtette, ott találta a cselédet, aki a hazaérkezett kisasszony napernyőjét, kalapját rakosgatta helyre.-Maga kísérte el ma a leányomat a lóversenyre, Han-nah?A keskeny arcú, sápadt cselédlány összerezzent a hangjára:-Én, Mr. Chigwell - fordult meg. - Mert a méltóságos asszony pihenni akart, de a kisasszony mindenképpen ki akart menni, hát a méltóságos asszony engem kért meg, hogy kísérjem el.-És már vége a lóversenynek?-Dehogyis van annak vége, méltóságos úr. Épp hogy csak elkezdődött.-Akkor hogyan lehet, hogy már visszajött a lányom?* A leggyakrabban előforduló idegen nevek kiejtési útmutatója a könyv végén található