A mészáros és az ökörszem [antikvár]

1. FEJEZET JEREMY A SZELLŐZŐN ÁT HALLJA A SIKOLYOKAT. Hallja, de nem tesz semmit. Az esti rutint nem törheti meg semmi. Sokkal inkább önazonosnak érzi magát, ha elvégzi ezeket az unalmas napi feladatokat. Helyreáll a világ rendje, amikor elzárja a csapot a régi mosdón. Az este úgy végződik, hogy megáll a tükör előtt. Nemrég zuhanyozott, utána általában simára borotválja az arcát. Kitisztult gondolatokkal és megtisztult testtel szeret ágyba bújni. Időt szán arra, hogy minden este végigcsinálja ezeket a dolgokat, függetlenül attól, hogy mi történik a külvilágban. Ma este azonban egy különösen hangos üvöltés zavarja meg a rutint. Rámered a tükörképére, a düh minden érzékét áthatja. Úgy buzog fel benne, mint a forró víz. Képtelen gondolkodni, ha az alagsorban folyamatosan sikoltozik valaki. Amióta az eszét tudja, gyűlöli a hangos zajokat. Ha gyerekkorában zsúfolt helyen járt, úgy érezte, a környezet satuba fogja. Manapság csak a deltavidék hangjait szereti hallgatni, az élőlények szimfóniája enyhülést hoz számára. A természet szolgáltatja a legjobb háttérzenét. Megpróbálja kizárni a sikoltozást. Az esti rutin szent dolog. Felsóhajt, a homlokába hulló szőke hajszálakat félresimítja, és be-