A nyomozás [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ha Tim Neary nem késik el a megbeszélésünkről aznap délelőtt, ha én nem megyek be korábban, és ha nem csak ketten vagyunk Sam Catalanóval az irodában, a dolgok talán másképpen alakultak volna. Persze csak talán. Bizonyos tekintetben az ügy végét a kezdete határozta meg. Ha azon a délelőttön valamelyik nyomozóosztag bent van a 107-es körzetben, a hívást nem kapcsolják hozzánk, a Kerületi Ügyészség Nyomozóalakulatához. Elsősorban nem a mi nyomozóinkat terhelte volna a felelősség az ügy végső kimeneteléért.. Nem miránk, és főleg nem Nearyre nehezedett volna minden nyomás. De Neary elkésett, én korábban mentem be, és amikor hozzánk kapcsolták a hívást a Keeler gyerekek eltűnéséről, Catalano vette fel a telefont. Magam sem tudom, miért nem akartam, hogy Catalano egyedül menjen ki a helyszínre. Talán mert sok mindent megtudtam Ctatalanóról a tíz hónap alatt, amíg együtt dolgoztunk, mielőtt Neary megbízott egy különleges feladattal. Talán mert nyilvánvaló volt, hogy a bejelentésre Catalano csak megjátssza a közömbösséget. Talán csak ösztönös megérzés volt - ha az ember húsz évet tölt el ebben a szakmában, sok mindent megérez -, így aztán összehajtogattam a jelentésemet, bedugtam a zakóm belső zsebébe, és azt mondtam Catalanónak, bánja a fene, elmegyek vele Fresh Meadowsba."