A rjukani szurdok [antikvár]

Részlet a könyvből:Raoul Dautry fegyverkezésügyi miniszter érdeklődéssel pillantott látogatójára. Tulajdonképpen Jean Leblanc tartalékos tüzér századost jelentették be neki, de a miniszter tudta, hogy a sötétszürke polgári ruhás látogató, aki most itt ül vele szemben, Fréderic Joliot-Curie, a legkiválóbb francia Nobel-díjas atomtudós, a mesterséges radioaktivitás felfedezője, a híres Collége de France magkémiai intézetének igazgatója, aki ez idő szerint Jean Leblanc fedőnév alatt az I. számú hadmérnöki kutatóintézetet vezeti. A miniszter homályosan emlékezett a terjedelmes emlékiratra, amelyet nemrégiben kapott látogatójától. Az irat egy újfajta bomba kifejlesztésének lehetőségével foglalkozott, amely sokkalta hatékonyabb lenne minden eddiginél. De hogy min alapul majd ez a bomba, az bizony már elpárolgott a miniszter emlékezetéből. Sebaj, a látogató bizonyára mindezt elmondja, hiszen ezért jött. Valóban, Joliot-Curie, szokása szerint minden felesleges bevezetés nélkül azonnal a kérdés lényegére tért.