A rózsa és tövise [antikvár]

1. FEJEZET A KAPU-HÍD CSATÁJA Reubennek a nyakába kellett volna szednie a lábát, amint a fegyvernökök kiléptek a vártoronyból. Könnyedén az istálló viszonylagos biztonságába menekülhetett volna, és akkor a fegyverhordók zaklatása kimerül almadobálásban és sértegetésben. Csakhogy a mosolyuk megtévesztette a fiút, barátságosnak tűntek, már-már emberségesnek. - Reuben! Hé, Reuben! Reuben f Semmi Trágyatúró? Semmi Trolleledel? Mindhárom fegyvernök kitalált neki valami gúnynevet. Egyik sem volt túl hízelgő, de persze Reuben is adott nekik nevet magában. Egyik kedvenc verse, Az ember dala az öregséget, betegséget és éhínséget említette az emberiség három sanyargatójaként. A kövér Horace-re egyértelműen az éhínség jutott. A kalácsképű, himlőhelyes Willard volt a betegség, az öregséget pedig Dilis érdemelte ki, aki tizenhét évével a legidősebbnek számított közülük. Amikor kiszúrták Reubent, a hármas úgy kanyarodott feléje, mint valami felhergelt lúdraj. Dilis horpadt lovagi sisakot tartott a kezében, és a rostély fel-le csapódott rajta, ahogy lóbálta. Wil-