A Scotland Yard vendége voltam [antikvár]

…Most valami rendkívüli szerencse ér, ugyanis a következő percben van szerencsém meggyőződni igazi arcáról. – Ügyes, határozottan ügyes! – Bloody áll mögöttem, egy csőre töltött karabéllyal. Nem kell megfordulnom, a fésülködőasztalka tükréből látom a fazont. Alig néz ki ötvennek, nekem mégis meglepetés, hiszen már megszoktam a múmiát. – Tedd fel szépen a kezedet, semmi trükk, mert azonnal meghalsz. Tudod, nem tréfálok. – Ebben egy percig sem kételkedtem. – És gondolom abban sem, hogy most meg fogsz halni. mert tudod a titkomat. – Milyen titkot? – Ne add a hülyét! – Tényleg nem értem az egészet – nyögöm, mert minden erőmmel azon vagyok, hogy húzzam az időt. Sajnos Blodynak helyzeti előnye van, még mindig háttal állok neki. És ami bosszantó, minden rossz helyen van rajtam: a karabély a hátamon, a Browning a hónom alatt, a gránátok a combomon. És érzem, hogy Bloody most már minden további kérdezés nélkül lőni fog, hiszen mindenképpen végeznie kell velem….