A smaragdvihar [antikvár]

1. FEJEZET Az ORGYILKOS Merrick Marius nyilat tett a kis számszeríjra, majd a köpönyege ráncai közé csúsztatta a fegyvert. Füsthöz hasonlatos felhőfátyol úszott a vékony holdsarló elé, és sötétségbe burkolta a Központi téren megbúvó férfit. A leselkedő végigpásztázta az ütött-kopott épületekkel körülvett utcákat, de nem látott semmiféle gyanús mozgást. Ezen a kései órán kihaltnak tűnt a város. Meglehet, hogy Ratibor patkány fészek - gondolta -, de itt legalább könnyen megy a munka. A nemzetelvűek legutóbbi győzelmét követően némileg javultak a viszonyok. A birodalmiak elkotródtak, és ezzel együtt a rendszeres őrjáratok is szüneteltek. A városnak egy valamirevaló rendőrfőnöke sem akadt, mivel az új polgármester nem akarta harcedzett fogdmegek vagy zsoldosok felbérlésével betartatni az úgynevezett törvényeket. Ehelyett boltosokat, cipészeket és tehenészeket alkalmazott a feladatra. Merrick szerint rosszul döntött, de ilyen és ehhez hasonló hibákra számított a tapasztalatlan nemesasszonytól. Persze nem mintha panaszkodott volna. Igazából hálás volt a segítségért.