A sors ezüstruhában jár [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A ​Sáva folyó meredek, köves partján egy bosszantóan esős vasárnap délután női holttestre bukkan egy békés horgász. A fiatal nő ezüstszínű nadrágkosztümöt visel, akárcsak a tőle nem messze megtalált, cipzárral felnyitható, nagy baba. A helyszínre morgolódva kivonuló Kamaryt őrnagy és elmaradhatatlan nyomozótársa azon töpreng: vajon gyilkosság történt-e, vagy öngyilkosság? És mi lehet az összefüggés a baba és a női holttest között? A domb tetején álló villa vendégei sok mindent elárulnak az áldozatról, Alice Brodováról, de nem egészen hiteles tanúk, hiszen – mint kiderül – valamennyien Alice hajdani szeretői, illetve azok feleségei. Természetes, hogy vallomásaikban az öngyilkosság lehetőségére szavaznak. De vajon mindenki jelen van ezen az első kihallgatáson, aki az előző esti – gyikossághoz vagy öngyilkossághoz vezető – különös összejövetelen részt vett? Bizonyos szereplők és bizonyos tárgyak – egy ezüstszínű hajháló Alice fejéről, egy súlyos hamutartó és egy whiskyspohár – hiányoznak a két buzgó nyomozónak, hogy teljességgel rekonstruálni tudják az ügyet. Szerencsére a vendégek nem profi bűnözők, gyakran árulják el önmagukat és egymást, no meg a véletlen is sokszor segít az amúgy is zseniális nyomozóknak. A sors ezüstruhában érte utols az áldozatot, a bűnösök nyomában csak egyszerű esőkabátban és néha fekete autón jár…