A sötétség városa [antikvár]

1. ASH LÉGELHÁRÍTÁS SZIRÉNÁJA sivít a távolban, riasztva Fekete Város lakóit, hogy zárják be ajtóikat és oltsák el a villanyt. Nem szívesen maradnának kint egyedül a sötétben, mert még valami veszedelmesbe botlanának. Amilyen én is vagyok. Elindulok a kanális hídja alá, ahol egy csajra várok. Hátsó zsebemből előveszek egy doboz cigit - az őrök által előírt szabvány -, és rágyújtok. A nikotin átjárja ereimet, ahol vadul dobolni kezd az adrenalin; hajszál híján olyan érzés, mint az érverés... hajszál híján. Léptek közelednek a híd felé, és egy alacsony lány válik ki a sötétből. Fekete haja kócos, férficsizmát, szűk fekete nadrágot és szedett-vedett anyagokból összefércelt szalonkabátot visel. Mogyoróbarna szeme az enyémet keresi. Bátor lány. Nem minden némber mer a szemembe nézni. Elnyűtt játékkártyát nyom a kezembe; két szív látható rajta, egy fekete és egy piros. Ez az én névjegykártyám. Tökéletes választás, ha azt vesszük, mit adok el neki: a szerelem illúzióját. Sötétzöld katonai zubbonyom zsebébe csúsztatom a kártyalapot.