A sárga isten [antikvár]

Felső lapélein apró, halvány, szórt foltok.
Jeekie mély hangja suttogásba veszett, elhallgatott. Csend támadt a szobában, a gondolatokban megjelent a kísérteties víz látványa, amelyben a nagy Sárga isten úszkál, és amelybe a holdvilág sápadt fényénél egy őrjöngő beleveti magát, míg szépséges boszorkány felesége, aki új lelkekre éhezik, ott ül a part szélén, és kacag… Bár a néger beszédében sok volt a hihetetlen, mégis mesterien beszélt, úgyhogy a hallgatóság megértette, hogy csak azt mondta el, amiben maga is hisz, amit maga is látott, és hogy a visszaemlékezéstől maga is megborzongott. Megborzongtak ők is.