A Szellemek völgyében [antikvár]

Az indiánok hitvilága egy primitív animizmusból fejlődött ki, mely szerint minden tárgynak, természeti jelenségnek megvan a lelke, szelleme. Hitüknek két pillére az ősök tisztelete és a természetimádat. Szertartásaikban a túlvilági erőket és a természet jó szellemeit szimbolikus táncokkal idézték meg. A táncokat dobokkal és csörgőkkel kísérték. Ezek a legfontosabb zeneszerszámok. Ritkábban, de használtak sípot, fuvolát, sőt húros-vonós zeneszerszámokat is. A sziú indiánok bölénytánca, az irokézek gabonatánca és a préri-(síksági) indiánok naptáncai általában vallási rituálék voltak, mellyel a természet erőit igyekeztek kiengesztelni vagy szolgálatukba állítani. A könyvünkben szereplő Manitu isten az észak-amerikai indián vallásban a törzs vagy az egyén védőszelleme, többnyire valamelyik ősnek tartott és különös tisztelettel övezett állat lelke. Tágabb értelemben Manitu lehet természetfölötti lény is, a Nagyszellem, az élet kezdete, minden élet teremtője, akinek birodalma mindenüvé kiterjed... A Nagyszellembe vetett hit nem korlátozódik kizárólag Észak-Amerikára. Az indiánok mitológiája rendkívül gazdag és változatos a teremtésről szóló legendákban, történetekben és a természeti jelenségeket magyarázó mondákban.