A szellemhajó kapitánya [antikvár]

-Hatalmas fémtárgy tőlünk balra, az orr előtt! Tom, menjünk egy kicsit közelebb, forduljon a part felé! Lehet, hogy máris megtaláltuk, amit kerestünk.A csapat tengeri régésze, Victoria Baker egy pillanatra kipillantott a kis parancsnoki híd ablakán, majd szinte nyomban vissza is ugrott a tekintete a műszerekre. A harmincöt év körüli, rövid, fekete hajú nő arcán a felfedezés izgalma tükröződött. Ahogyan a hajó irányításáért felelős Thomas Moore-én is. A régésznőnél valamivel fiatalabb férfi elmozdított egy kart a műszerfalon, aztán elfordította a kis kormányt is. A hajó éles ívben kanyarodni kezdett. Tom figyelte az előttünk hullámzó vizet, miközben lassított, nehogy átússzunk a cél fölött, vagy éppen nekiütközzünk.-Elfordultunk - summázta a történteket Moore.-Rendben, tartsa az irányt!Victoria újra az előttünk hömpölygő vizet kémlelte.-Mr. Miller, figyelje a távolságot! Nem szeretném, ha nekimennénk ennek a valaminek ott lent! - adta ki nekem a feladatot Victoria. Nem öltözött hivalkodóan, szürke nadrágjában és sötétzöld pólójában azonban így is figyelemreméltó jelenség volt a Sharknak, azaz Cápának keresztelt kutatóhajónk fedélzetén.A műszerfal kijelzőin folyamatosan változtak a számok.-Mindjárt ott vagyunk mellette - jelentettem. - Még negyven méter.-Lassítson, Tom! - rendelkezett Ms. Baker. - Két-három csomónál ne legyen nagyobb a sebesség!