A szóművész [antikvár]

Vlagyimir Szolovjov sikeres műfordító, mégis végtelenül boldogtalan ember, mert magányos rokkantként éli mindennapjait. Ő az a férfi, akibe Násztya Kámenszkája valamikor szerelmes volt. Most a nyomozás érdeke úgy kívánja, hogy Násztya újra találkozzon vele. Ugyanis minden jel arra utal, hogy egy őrült sorozatgyilkosnak, aki kilenc fiatalembert ölt meg, köze van ahhoz a lakóparkhoz, ahol Szolovjov él. Közben a műfordító házában is történik egy kettős gyilkosság. Megint a sorozatgyilkos keze lenne a dologban? Vagy valami más áll a háttérben? Szép lassan minden részlet a helyére kerül, és a nyomozás eredménye még Násztyát is megdöbbenti... "Újra leoltotta a villanyt, és jól betakaródzott. Szégyellte magát. Gyerekes dolog, hogy minden nesztől megijed. Ez így nem mehet tovább. Hiszen eldöntötte egyszer s mindenkorra, hogy nem fog félni, mert nincs mitől. A házában nincs semmi érték, ide nem tör be senki. Szégyen, hogy ilyen gyáva, össze kell szednie magát."