A tehetséges Miss Farwell [antikvár]

1. FEJEZETPierson, Illinois1979A tizennégy éves Becky Farwell rátehénkedett a dudára. - Apu! Indulás!A motor már járt. Becky maga felé hajlította a visszapillantó tükröt, hogy szemügyre vegye a sminkjét. A pilláira sötétebb, a szemhéjára világosabb zöld festéket kent. Hát persze hogy zöldet, hiszen a magazinok szerint a vöröskék nem tehetnek mást, még akkor sem, ha valami bizonytalan, köztes, szőkés-vöröses színben játszik a hajuk, mint neki. De Becky igazából olyan szemfestékszettre vágyott, amelyben háromféle lila van, a halovány ibolyaszíntől a barnába hajló padlizsánszínig. Gyorsan összeszámolta, hogy mennyivel lóg neki a négy lány, akiknek meg szokta írni a leckéjét geometriából meg algebrából. Ha kellett, akár tizenegy-tizenkettedikes matekot is vállalt, pedig csak kilencedikes volt. Igaz, a felsőbb éveseknek négyesnél jobb jegyet nem tudott garantálni, de emiatt még egy lány sem emelt panaszt. Néha cipőt is elfogadott fizetség gyanánt: így jutott hozzá a majdnem új Tretornhoz is, amely most a lábán van, zokni nélkül, mert mindenki úgy hordja Gyorsan visszapattintotta a tükröt a helyére. Most nem ér rá holmi sminkről ábrándozni, hiszen kell a pénz, de nagyon!Mindenhol meg vagyunk szorulva - hangzott az apja egyik kedvelt mondása. Nem sok értelme volt, ahogy a többinek sem, de azt baromi jól érzékeltette, hogy milyen rosszul megy a bolt.9