A tetoválás tolvaj [antikvár]

Részlet a műből:Lehámozom a véráztatta pólót az öntudatlan férfi hátáról, hogy felfedjem a lenyűgöző tetoválást. Á fénymásolat összegyűrődött a zsebemben, de arra jó, hogy összehasonlítsam a bőrén lévő képpel. Az utcai lámpa éppen elég fényt ad ahhoz, hogy lássam, a két ábra egyformán néz ki. Sötétfekete festékkel megrajzolt lekerekített polinéziai minta díszíti a férfi bal vállát, a közepéből aprólékosan kidolgozott bennszülöttfej mered rám haragos ábrázattal. Stilizált szárnyak nyúlnak ki a kép széléből, az egyik leér a férfi lapockájáig, a másik beteríti a mellkasa bal oldalát. Az egészet vércseppek pettyezik.A rajzok egyeznek. A megfelelő embert kaptam el.Még érzem a pulzusát, ami elég gyenge ahhoz, hogy ne okozzon semmi problémát. Létfontosságú, hogy addig végezzem el a dolgomat, amíg meleg a teste. Ha a hulla kihűl, akkor megmerevedik a bőr, és a hús kemény lesz. Ez megnehezíti az ember dolgát, és nem engedhetem meg hogy hibázzak. Természetesen sokkal több vérrel jár, ha élő ember bőrét kell megnyúzni. De engem nem zavar a vér.A hátizsákom a közelben fekszik, ott hagytam, amikor bevonszoltam a férfit a bokrok közé. Eléggé könnyű volt - az apró park elhagyatott volt ebben az órában. Elég volt egyetlen csapás a tarkójára, és összecsuklott a térde. Hangot sem adott ki magából. Nem védekezett. Nem voltak szemtanúk. Tudtam, hogy7