A veszély jelen van ... közelebb, mint hinnéd [antikvár]

PrológusÉdes istenem! Corinne igyekezett leküzdeni a hirtelen jött rosszullétet, és magzatpózba gömbölyödött. Bor. Túlságosan is sok. Még életemben nem voltam ilyen másnapos.De Várjunk csak!Nem. Az nem lehet. Kezdett felszállni az elméjére telepedett köd, megrázta a fejét, és elfojtotta a nyögését, amikor megfordult vele a világ. Hiszen két éve egy kortyot sem ittam!Influenzás vagyok. Basszus! Beoltatta magát korábban. Meg akarta dörgölni a szemét, de Megkötöztek. Hirtelen eszmélt rá. Kétségbeesetten rángatni kezdte a karját, amitől fájdalom nyilallt a vállába. Megkötözték a kezét. Egészen pontosan hátrakötötték.Nem a szoba borult sötétségbe. Bekötötték a szememet. Corinne oldalra vetette magát, és lánccsörrenést hallott, mielőtt valami hirtelen megakadályozta, hogy továbbjusson.Pánikba esett, és a félelem átjárta az elméjét. Megkötöztek. Megláncoltak. Bekötötték a szememet.Sikítani szeretett volna, de csak krákogást hallatott. A torka száraz volt, az ajka kirepedezett. Nem másnapos vagyok. Elkábítottak. Valaki elkábított.Hogyan? Mikor? Ki tenne ilyet? Kinek nyílt rá lehetősége? Mit tettek vele? Vett egy nagy levegőt, hogy lenyugodjon. Mélyeket lélegzett. Gondolkozz, Corinne! Használd az eszed!A helyiségben terjengő dohos levegő irritálta az orrát, és erőteljesen tüsszögni kezdett, amitől ismét megszédült. Összeszorította a fogát, várta, hogy elmúljon a rosszullét.-a 7 s-