A Woodburybe vezető út [antikvár]

EGY A tisztás lakói közül senki sem figyel fel a magas fák közül érkező húsevőkre. Ahogy a sátorcölöpök lejjebb hatolnak Georgia makacs, hideg, agyagos talajába, a fém pendülésének zaja elnyomja a távoli lépteket. A betolakodók még mindig legalább ötszáz méterre járnak a szomszédos fenyők takarásában. Senki sem hallja az északi szél által elnyomott ágreccsenést, sem az árulkodó torokhangot, amely a lombok mögött vöcsök halk vijjogásaként hat csupán. Ugyanúgy nem érzi meg senki a rothadó húsbűzt és a fekete penésszel vegyülő ürülékszagot. A tűzifa füstje és a túlérett gyümölcs délutáni szél által szállított illata elrejti az élőhalottak bűzét. Tulajdonképpen sokáig az épülő táborhely egyetlen lakója sem gyanakszik semmiféle közvetlen veszélyre - a legtöbb életben maradott szorgosan igyekszik felállítani a talált alkotórészekből, például vasúti sínekből, telefonpóznákból és rozsdás rudakból összetákolt tartóállványokat. - Szánalmas nézz csak rám! - morran fel ingerülten a fiatal, karcsú, lófarkas frizurát viselő nő, miközben kényelmetlenül guggol egy festékfoitos, négyzet alakba hajtogatott vászondarab mellett a terület északnyugati csücskében. Bő szabású, Georgiái Egyetem feliratú pulóverében és szakadt farmerében vacog, kiegészítőként antik stílusú ékszereket hord. A pirospozsgás, szeplős, sötétbarna tincseibe itt-ott tollakat fonó The Walking Dead - A Woodburybe vezető út 11