A zokogó zsebtolvaj [antikvár]

Részlet: Hatalmas dördüléssel vágódott be mögötte a súlyos vasajtó. Kulcs csikordult, és Larry magányosan, elhagyottan állt a járdán, mint mikor valakit kidobnak otthonából. Larryt csakugyan kidobták. Mégsem volt szomorú és elkeseredett, mert a hatalmas, szürke épület, ahol eddig lakott és ahonnan most lelketlenül kidobták, mindig olyan volt számára, mint valami börtön. Minthogy az is volt, a város börtöne. Ma töltötte le hosszú üdülését, hát kirúgták. Ahogy ott állt és bámulta az erősödő reggeli forgalmat, magasztos gondolat suhant át agyán: elhatározta, hogy új életet kezd. A dicséretes elhatározásnak több oka is volt, elsősorban azonban a börtönigazgató mélyenszántó és szívbemarkoló búcsúszavainak köszönhette. A beszéd, melynek megható szavai még most is a fülébe csengtek, körülbelül így hangzott: - Te mocskos patkány, ha még egyszer meglátom itt azt az ocsmány képedet, kitaposom a beledet! Egyenként verem ki minden fogadat abból a vigyorgó pofádból! Hát ehhez tartsd magad!