Agora [antikvár]

EN VAGYOK A HALÁLLos Alamos, Egyesült Államok, 1945 És eljött a pillanat.Először egy hihetetlenül erős villanást láttam - olyan fénye volt, hogy lebuktam a műszerfal mögé majd a vezetőfülke padlóján megláttam egy bíborszínű foltot.Azt mondtam magamban: Ez nem az, ez csak utókép a retinámon!Újra felnéztem, és láttam, hogy a fehér fény előbb megsárgul, aztán narancsszínűvé változik. Felhők alakultak ki és enyésztek el: a lökéshullámban összenyomódó és kitáguló levegő keltette őket. Aztán roppant méretű, narancsszínű tűzgolyó tört fel a magasba, a magva ragyogóan fénylett, közben hullámzott és pulzált is egy kicsit, a pereme pedig fokozatosan megfeketedett, majd hatalmas hamugömb követte, a belsejében jól látszottak a kialvó tűz és a hő keltette villódzások.Az egész talán ha egy percig tartott. Fény és sötétség váltotta egymást, és én láttam mindent. Könnyen lehet, hogy én voltam az egyetlen, aki a szó szoros értelmében végignézte a robbanást. Mindenki más sötét szemüveget viselt, és akik csak tíz kilométernyire voltak a helyszíntől, azért sem láthatták a robbanást, mert jó előre utasították őket, hogy arccal feküdjenek a földre.11