Alkonyi vadászat [antikvár]

A Budapesti Rendőr-főkapitányság ügyeleti szobájában egy fiatal magas tiszt mereven bámult a zölden villogó, doboz formájú elektronikus órára. – Még öt perc – suttogta, úgy, hogy ajka mozdulatlan maradt. – Csak még öt percig ne történjen semmi. Odasétált a fogashoz, majd végtelen lassúsággal belebújt rókaszínű, bélelt dzsekijébe. Ellenőrizte a zsebeit, hogy iratai ott vannak-e. Közben rátalált a hosszú magyar Marlboro csomagra. Sietősen rágyújtott, majd az asztalra, a keze ügyébe helyezte vállra akasztós táskáját. Úgy fordult, hogy ha felemeli a fejét, ne láthassa azt a fránya órát. Egy nagy szippantás után döntött, megtisztítja szemüvegét. Amúgy is folyton koszos, akárhogy vigyáz rá. Kihalászott a nadrágzsebéből egy tiszta papírzsebkendőt, aztán rákezdett a lehelgetésre. Végezvén e művelettel, fény felé emelve, szemügyre vette a lencséket.