Álmaim őrzője [antikvár]

1. fejezet A KONYHAPULTON ÜLTEM ÉS ANYUT NÉZTEM. Rakott tésZtát készített. Kissé pánikban volt, pár percenként az órára pillantott. Tudtam, miért teszi: apám pontosan tizenhat perc múlva érkezik haza, és azt szereti, ha az asztalon a vacsora, mire belép. Jaké oldalazott be a konyhába. A pókemberfiguráival játszott. - Anyu, átmehetek Liamékhez játszani? - kérdezte reménykedve. Anyu újra az órára nézett, és megrázta a fejét. - Most nem, Jakey! Nemsokára kész a vacsora, és tudod, úgy kell ennünk, mint egy igazi családnak. Beszéd közben kissé összerezzent. Jaké elszontyolodott, de bólintott. Odajött, leült mellém. Azonnal kikaptam a kezéből az egyik kis figurát. Jót nevettem, ahogy meglepődött, de aztán mosolyogva és a szemét forgatva visszaszerezte. Kedves srác a tesóm, szőke hajjal és szürke szemmel, amit barna pöttyök tarkítanak. Ö az idősebb, és ami azt illeti, a legjobb nagytestvér. Otthon is, a suliban is vigyáz rám, gondja van rá, hogy senki se piszkáljon. Az egyetlen, aki piszkálhat, az ő maga, meg egy kicsit a legjobb barátjának, Liamnek is megengedi, aki a mellettünk lévő házban lakik. - Ambs, segítsek a háziban? - lökte meg a vállával az enyémet.