Álmodunk [antikvár]

Futottam át a réten.Fentről erős sugárban, aranylón zúdult le rám a fény, s ezernyi villanó gömbben pattant szét a fűszálak zöld hegyén. Minden csillogott, ragyogott körülöttem, mint ahogy bennem is ragyogott és csillogott minden.Lazán, könnyedén, a levegőt szaporán véve futottam, talpam alatt minden lépésnél hangosan, ütemesen dobbant a föld - akár a szívverés. Sosem voltam ilyen szabad, és sohasem éreztem még ilyen mennyei boldogságot. Mintha a véremmel együtt áradt volna bennem szét. Futottam át a napsütötte, nyári réten szabadon, könnyedén. Hallottam a nevetést, mely a tokromból tört elő. Igen, én nevettem...Aztán csönd lett, s ebben a hirtelen, súlyos csöndben csak a saját, kapkodó lélegzésem jelentette az egyetlen zajt.Fölébredtem.