Aludj jól [antikvár]

Prológus A lány mosolyogva távozott a zsúfolt és zajos pubból, és fülében még ott csengtek a kiáltások és nevetések. Nem kis erőfeszítéssel kinyitotta a nehéz ajtót, és kintről jeges levegő zúdult be. Megfordult, és hangosan azt mondta, hogy „Jó éjt!", hátha valaki meghallja. Páran valóban köszöntésre emelték a kezüket, de legtöbben a poharukkal voltak elfoglalva, vagy éppen vadul gesztikulálva adták elő a legújabb, mókás kalandjukat azoknak, akik hajlandók voltak meghallgatni. Az ajtó becsapódott mögötte, ezért már nem jött ki belülről a meleg, sárga fény, és nem hallatszott a remekül szórakozó fiatalok hangja. Sötét éjszaka vette körül, és a hirtelen csend úgy zúdult rá, mintha arcul csapták volna. Egy pillanatig mozdulatlanul állt. Borzongott a kora téli hidegben, sálját szorosabban a nyakára tekerte, és összefonta karját, hogy azzal is melegen tartsa magát. Tényleg szüksége van egy olyan kabátra, amely tetszik neki annyira, hogy egy esti kiruccanásra is felvegye. Elmosolyodott saját hiúságán, és emlékeztette magát, hogy csak tizenöt percet kell gyalogolnia a lakásáig, és ha elég gyorsan lépked, akkor hamarosan felmelegszik. A csend egy pillanatra megszűnt, mivel a pub ajtaja