Amikor még a szellemek is csalnak [antikvár]

Részlet a műből: "A Volponti-villa úszómedencéje smaragdszínben csillogott a délutáni napfényben. A hőmérő higanyszála 25 fokon állt, Stefano Volponi mégis fázósan tekerte magára bolyhos fürdőköpenyét, s remegő ujjakkal whiskyt töltött magának. - Túl sokat iszol, Stefano - nézett rá rosszallóan a medencéből kilépő szép fekete lány, Volponi sógornője. A férfi nem válaszolt. - Mennyi időnk van még? - kérdezte a lány, miközben hosszú, fekete haját törölgette. Kisportolt, karcsú testét alig takarta a parányi bikini, bársonyos, barna bőrén egyenletesen peregtek alá a vízcseppek. Legalább két óra. Carla sohasem jön haza öt előtt a fodrásztól, s ma még bevásárolni is megy. - Ha így folytatod - nézett a megfogyatkozott whiskyre a lány -, akkor merev részeg leszel, mire hazaér. - Ne aggódj, Amalia! Tudod, hogy nagyon jól bírom az italt. - Most nem úgy festesz. Remeg a kezed. A férfi felugrott a székből, s megragadta a nő vállát. - Nem az ital miatt remeg a kezem! - Félsz? - Igen, félek! - Stefano szinte üvöltött. - Félek, érted?!"