Angyalarc [antikvár]

köszönetnyilvánítás Sok korábbi regényemhez hasonlóan az Angyalarc is egyes szám első személyben, jelen időben íródott, a narrátorok ezúttal is valós időben tájékoztatnak az eseményekről. Habár a történet 2020-ban játszódik, még azelőtt írtam, hogy a Covid-19-világjárvány fenekestül felforgatta volna az életünket. A regényben éppen ezért semmi sem utal a vírusra, a lezárásokra vagy a kötelező távolságtartásra. Már túl késő volt ahhoz, hogy ilyen mélységben megváltoztathassam a szöveget, ráadásul a cselekmény legfontosabb pontjai értelmetlenné váltak volna. Remélem, ez nem fogja csökkenteni az élményt, és legalább pár órára élvezik majd a koronavírus nélküli világot. Csodálatos csapat támogat engem: szerkesztők, ügynökök, grafikusok, marketingesek és kiadók, akik mind keményen dolgoznak azért, hogy eljuttassák a történeteimet az olvasókhoz. Nélkülük csak egy befejezetlen kéziratokkal körbevett, morgós remete lennék. Szeretném kifejezni az elismerésemet Rebecca Saunders-nek. Colin Harrisonnak, Lucy Malagoninak, Mark Lucasnak és Richard Pine-nak, amiért elolvasták a kéziratom korai változatait, majd vakmerő, de átgondolt tanácsokat adtak. Habár egyiknek sem örültem, mindegyiket igen nagyra értékeltem. Mint mindig, ezúttal is szeretnék köszönetet mondani a háttércsapatomnak: a lányaimnak, Alexnek, Charlotte-nak és Bellának, akik szerte a világban a saját útjukat járják, valamint a feleségemnek, Viviennek, aki kezdi elfogadni, hogy kirepültek a gyerekek, és velem együtt viselte a bezárkózást. Vigyázzanak magukra! Még találkozunk!