Angyalok bukása [antikvár]

Furcsa módon, a támadások óta gyönyörűek a naplementék. A lakásunk ablakán át nézve a lángoló égbolt, akár egy fényesre törölgetett mangó, ragyogó narancs, vörös és bíbor színekben pompázik. A felhők is tüzet fognak, átterjednek rájuk a naplemente színei, szinte megrémít, mintha idelenn mi is lángra kaphatnánk. Arcomon a nyugvó nap halványuló melegével próbálok nem gondolni semmi másra, csak azon igyekszem, hogy ne remegjen a kezem, miközben becipzárazom a hátizsákomat. A kedvenc bakancsomat húzom fel. Régebben azért volt a kedvencem, mert Misty Johnson egyszer megdicsérte, hogy milyen jól néznek ki a szárán végigfutó bőrszíjak. Misty pomponlány volt, és híres a kitűnő ízléséről, ezért úgy éreztem, ha ezt hordom, én is divatos és trendi vagyok, noha a bakancsot egy olyan cég készítette, amely komoly túracipőket gyártott. Mostanában pedig azért ez a kedvencem, mert a szíjak alá remekül be lehet csúsztatni egy kést. Bedugok néhány élesre fent kést Paige kerekes székének zsebébe is. Elbizonytalanodom, hogy anya bevásárlókocsijába is tegyek-e egyet, de aztán rakok oda is. Becsúsztatom egy rakás Biblia és egy halom üres üdítős palack közé. Mikor anya nem néz oda, ráhúzok valami ruhát is, remélve, hogy soha nem kell tudomást szereznie róla. -a 5 ^