Apja lánya [antikvár]

1989. MÁRCIUS 16., CSÜTÖRTÖK EZ TÖRTÉNT SAMANTHÁVALSamantha Quinn lábát mintha ezernyi darázs szurkálta volna, miközben a hosszú, elhanyagolt behajtón a farmház felé rohant. Futócipöinek dobbanásai a földes úton felvették a versenyt szívének szapora dobbanásaival a mellkasában. Lófarka a verejtéktől vastag kötéllé áUt össze, s minden lépésnél jobbra-balra lengve csapkodta a vállát. Attól féU, mindjárt elroppannak a vékony csontok a bokájában.Egyre gyorsabban futott, kapkodva a száraz levegőt, utolsó erejét is beleadva a futásba, elfeledve minden fájdalmát.Előtte, anyjuk árnyékában, ott állt Charlotte. Tulajdonképpen mindannyian anyjuk árnyékában álltak. Gamma Quinn fölébük tornyosult eleven kék szemével, rövid barna hajával, papírfehér bőrével és éles nyelvével, mellyel hajlamos volt apró, fájdalmas sebeket ejteni a legváratlanabb helyeken. Samantha már távolról észrevette, hogy Gamma szája vonallá préselődik az elégedetlenségtől, miközben a kezében tartott stoppert figyeli.Fejében hallotta a másodpercek ketyegését, és jól belehúzott a végére. Lábában az inak éles fájdalommal tiltakoztak, a darazsak pedig felköltöztek a tüdejébe. Izzadt tenyerében csúszott a műanyag stafétabot.Húsz méter tizenöt tíz.Charlotte beálh a megfelelő pozícióba, elfordítva testét Samantha felől, majd egyenesen előrenézve nekilódult. Jobb karját hátranyújtotta, várva, hogy tenyerébe csapódjon a váltóbot, ő pedig megkezdhesse a saját körét.