Áradó hold [antikvár]

1. fejezet William kortyolt egyet a Modelo Especial sörből, és szigorúan nézett a Zöld Nyílra. A Zöld Nyíl, egy darab festett műanyag lévén, nem igazán reagált rá. Az akciófigura közömbös maradt, pontosan ott állt, ahová tette, a verandán, nekidőlve a ház falának. Igazából inkább kalyiba, nem is ház, tűnődött William, de legalább fedél volt a feje felett, és amúgy sem volt szokása panaszkodni. Abból a szögből a Zöld Nyílnak kiváló áttekintése nyílt William akciófigura-hadserege fölött, amelyet a verandán rendezett el, és ha bármilyen véleményt óhajtana nyilvánítani, akkor ehhez tökéletes pozícióban lenne. William vállat vont. Lénye egy része tudta, hogy egy akciófigurával társalogni legalábbis riasztó, ha nem egyenesen őrültség, de momentán nem volt kihez szólnia, és ezt most ki kellett beszélnie. Az egész helyzet úgy volt őrület, ahogy volt. - A fiú küldött egy levelet - mondta William. Az akciófigura nem szólt semmit. William elnézett mellette, arrafelé, ahol az Erdő susogott a pázsitja mögött. Két mérfölddel arrébb az Erdő egyszerűen csak erdő lett, átlagos fenyőkkel és tölgyekkel. De itt, a Peremben, a fák sűrűn nőttek, varázslat táplálta őket, és az Erdő ősrégi volt. A nyári napból hosszú, lusta, nyári este lett, és csak a Peremben előforduló, névtelen teremtmények kergették egymást az ősi fák ágai között, mielőtt a sötétség előcsalta a ragadozókat rejtekhelyükről. A Perem különös hely volt, két világ közé beszorítva. Egyik oldalán a Töredék terült el, ahol semmiféle varázslat nem működött, viszont ezt a technika kompenzálta. És szabályok. És törvények. És papírmunka. Az egész átkozott világot a papírmunka éltette. A Töredék volt az, ahol