Arche - Boszorkányszerelem [antikvár]

Prológus Mondják, valójában minden könyv egy másik könyvről szól. Nincs olyan mű, melynek ihletőjéül ne tudnánk megjelölni egy másikat, minden könyv válasz egy régebben írt műre. Válaszaik és magyarázataik azonban, mivel emberiek, igencsak esetlegesek, és ebből következően minden könyv csak újabb és újabb kérdésekhez vezet. Egynémely könyvtárakban már millió és millió kötet hever a polcokon, egymást szólítják meg és kérdezik, egymás kérdéseire válaszolnak, és egymást értelmezik. A könyvek némán, fáradhatadanul feleselnek, évezredes párbeszédeik némelyike már rég kicsúszott az emberi elme befogadóképességének határai alól. Könyveink túlnőnek rajtunk, nem csoda, hogy egyre kevesebben vannak, akik értik ezt a bábeli zűrzavarnak tűnő misztériumot. Mindig is foglalkoztatott a kérdés: hol kezdődött mindez? Létezett-e, létezhetett-e egyáltalán olyan, hogy legelső könyv, és ha igen, miről szólt? Vajon meddig tudunk visszamászni ezen a titokzatos 'könyv-piramison? Ki írta, és miért született meg az az alkotás? Nagyon szeretem a könyveket. Számtalan könyvtárban, múzeumban megfordultam, sokat kutattam régi írások között, forgattam porladó kódexeket. Olvastam az eredeti Biblia tekercseit, vettem részt olyan archeológiai ásatásokon, ahol jó ötezer éves agyagtáblák láttak napvilágot, de talán még annál régebbi írások is voltak a kezemben. Találtam jeleket, rejtett utalások nyomára bukkantam; számtalan egyházi auktoritás emleget Magna Liber-ként egy titokzatos alkotást, szigorúan hozzátéve, hogy nem a Bibliát érti alatta. Az őt citálok némelyike pedig olyan özönvíz előtti Idasszikus, mint például Empedoklész vagy Szent Ágoston, és már ők is nagy elismeréssel szólnak róla. Jó okom van tehát feltételezni, hogy közelebb - bizonyíthatóan legalábbis - már nem juthatnánk ama piramis csúcsához. De ami még érdekesebb, ez a mű, amelyet más körökben egyszerűen csak Oskönyvnek hívnak, sokak szerint minden tudás forrása.