Avempartha - Az elfek tornya [antikvár]

1. FEJEZET COLNORA Amikor a férfi kilépett az árnyékból, Wyatt Deminthal tudta, ez lesz élete legrosszabb napja, és talán egyben az utolsó is. Ismerte a birkagyapjúba és cserzetlen bőrbe öltözött fickót. Először két éve, gyertyafénynél pillantotta meg az arcát, de remélte, hogy nem kell újra találkozniuk. A férfi három ütött-kopott, tompa élű kardot hordott magánál; verejtékfoltos markolatukon nyomot hagyott az idő. A jövevény csaknem egy fejjel magasabb volt Wyattnél, válla és keze is vaskosabbra nőtt. Lábát megvetve várakozott. Tekintetét Wyattre függesztette, valahogy úgy, ahogyan a macska néz az egérre. - Delano DeWitt báró, Dagasztánból? - A kérdés nem is kérdésnek tűnt. Inkább vádként hangzott. Wyatt válla akarata ellenére is belereszketett. Hiába ismerte fel a rettegett arcot, a lelke mélyén rejtőző derűlátással - amit a megannyi félelemben töltött év után valahogyan sikerült megőriznie -, azt remélte, a fickó csak a pénzét akarja. Ám a kemény kérdés egy csapásra kioltotta benne a remény utolsó szikráját is. - Elnézést, de bizonyára összetéveszt valakivel - válaszolta az útját elálló férfinak. Próbált barátságos hangot megütni, nem ki-