Az arc nélküli holttest [antikvár]

Részlet a könyvből: Ilona fejet mosott, megszárította és kontyba csavarta a haját, sokáig merengett a fürdőszobai tükör előtt, arcvonásait méregetve. Múlik az idő, gondolta, és némi öniróniával fintort vágott a tükörképének. Odakintről lázas munkálkodás zaja hallatszott, férje és nagylánya a születésnapi vacsorát készítették; húst klopfoltak, kávét daráltak, a zajokból ítélve ebben a pillanatban lett kevesebb egy tányérral. Most boldog volt. Házasságuk tizenhét évére gondolt, Rezsőre, a szórakozott professzorra, a matematikusra, a sakkfeladványok készítőjére, aki örökösen készen áll mindenféle szellemi tornára; aki az élet minden másodpercében töri valamin a fejét, mindig másra gondol, aki az anyakönyvvezető előtt szórakozottságból elfelejtett "igent" mondani; s aki mindennek dacára a legcsodálatosabb férj. Átfutott előtte Ili tizenhat esztendeje is pólyáskorától máig, s az, milyen gyakran beállít Zsolt, a lánya udvarlója. Egy perc volt ez a sokéves házasság, viharok nélkül, egymás szabadságának és integritásának tiszteletben tartásával, a másik munkájának megbecsülésével és az időről időre kötelezőnek elismert szertartások ünnepélyes megtartásával. Házassági évfordulók, születés- és névnapok. Szelíd esték, gyertyafényes, lemezhallgatásos vacsorák, apró, praktikus ajándékok.