Az ember, a ló és a kutya [antikvár]

"- ​Buck! – kiáltotta Kate kétségbeesetten – Az isten szent szerelmére kérlek, tedd meg az én kedvemért, fordulj meg és sodorj magadnak egy cigarettát! A lánynak eszébe jutott Buck előadása, hogy mi történt a brownsville-i kocsmában. Kétségbeesésében nem jutott más eszébe, hogy visszatartsa őket, mert tudta, hogy Dan Bary nem lő arra az emberre, aki háttal áll neki. Buck Danielst meglepte ez a kivánság, de nem gondolkodott sokat, gyorsan megfordult. – Ez az utolsó szívesség, amit megteszek neked, Dan – mondta. Dan most Buck hátát látta. És Buck folytatta: – De mielőtt még a fűbe harapsz, tudd meg Dan, hogy miért kell beléd lőnöm! Cigarettát sodrok magamnak és amíg elszívom, megmagyarázom neked, hogy milyen semmirekellő fickó vagy. Ha elkészültem a cigarettámmal, akkor megfordulok és szitává lőlek, így ahogyan ott állsz! – Nem kell sokáig várnod – mondta Barry. – A beszédnek nincsen semmi érteleme. Kate Cumberland most Danhez fordult, aki szinte remegett a harcvágytól. Gyűlölet égett a szemében. Az arca sápadt volt, halálosan sápadt, és Kate szinte látta ezen a fehér arcon Buck ütésének nyomát. Most úgy félt Dantól, mint még sohasem."