Az ember paródiája [antikvár]

John és Mary egy farmon élt Váctól negyven kilométerre, két gyermekével: Tiborral és Magdolnával. Mary nyulakat tenyésztett, John napszámos volt, a két gyerek pedig nagyon rossz. Húsvét hétfőn, amikor már mindkét gyermek meglocsolta Maryt, az ajándékok átadása után kiment a kaszárnyába - annak is a bal szárnyába -, ahol a nyulak ketrece volt. Sok-sok fekete, fehér, tarka és barna nyuszi ugrált vidáman fel s alá. Egy barna nyuszi azonban csak állt és támasztotta a ketrec oldalát. Mary érezte, hogy valami nincs rendjén. Rögtön hívta az állatorvost. Dr. Azsé-t (ezt olvasd egybe), akit a gyerekek is nagyon szerettek. A doktor régóta volt a szakmában. A ketrechez lépett, kiemelte a barna nyuszit, és a fülébe harapott. Ez egy kicsit meghökkentette Maryt. Dr. Azsé egy ideig állt némán, aztán rosszalóan Maryhez fordult és megkérdezte: "Melyik gyerek szórakozik?! Ez csokinyuszi!!!" De vajon mi lesz a gyerekek büntetése a "rosszízű" tréfáért? Tényleg régóta viszonya van Johnnak a nyuszikkal? Tibort félévkor megvágják kombájnatorikából? Nem erről szól a könyv. Ezekre a kérdésekre a következő könyvemben kaphattok választ. De ahhoz, hogy minden kiderüljön, előbb az kell, hogy mindenki kiderüljön - ezen a köteten. Aztán jöhet a többi... Ebben a könyvemben rengeteg hasonló rövid történettel és szóviccel találkozhatsz, persze csak akkor, ha megveszed.