Az enyém, vagy a tiéd sem [antikvár]

1. FEJEZET A JELEN A vére beborít mindkettőnket. Élénk színű artériás vér. A ruhámat teljesen átáztatta. Érzem a számban és az orromban; belélegzem, megízlelem. Sós és fémes, mintha egy rozsdás fémkorlátot nyaltam volna meg. Feltápászkodom, kisimítom hajamat az arcomból. A halálos küzdelem után mindketten zihálunk, levegő után kapkodunk. Három méterre van tőlem, megpróbál felülni, a bal karja ernyedten lóg mellette. A kés egy csillogó, rubinvörös tócsa közepén hever közöttünk. Egy pillanatra sem veszem le a szemem róla. A tekintete a késre siklik, aztán vissza rám. A telefonom nincs a kezem ügyében, az ajtónál lévő táskámban van. Egyébként se lenne értelme hívni a mentőket. Már meghalt. Senki nem élhet túl ekkora vérveszteséget. Kintről kiabálás hallatszik. Rohanó léptek zaja. A parti ház távolabb fekszik a hoteltől, de a víz viszi a hangot. Valaki meghallotta a sikoltást. Jön a segítség.