Az ex [antikvár]

Első fejezet A fehér zaj egy csoda. Vetekszik az alufóliával, a Blue-toothszal és a Nespresso kapszulákkal. Kiszűri a város zajait. A dudálás, a szirénázás, a kukásautó dübörgése mind szertefoszlik, amikor a telefonon elindítom az alkalmazást. Amikor a fehér zaj betölti a szobámat, képzeletben bárhol lehetek, vagyis leginkább sehol, mert ez az egyetlen reményem, hogy el tudjak aludni. És akkor megcsörrent a telefon. Az izmaim emlékezetére hagyatkozva sikerült fölvennem. Nem akartam kinyitni a szemem, még nem éreztem magam késznek arra, hogy a szobát elárasztó fénybe nézzek. - Tessék, Olivia Randall. - Szia! Felismertem a hangjáról Einert, az asszisztensünk és a nyomozónk volt egy személyben. Mögöttem egy mélyebb hang mordult fel, „Mégis hány óra van?", miközben egy súlyos alkart éreztem a csípőm köré fonódni. Az éjjeliszekrény felé fordultam, próbáltam eltávolodni az ágyamban dünnyögő hangtól. - Szia! - viszonoztam a köszönést. 15