Az ezüst agár [antikvár]

I. FEJEZET A Shwe Dagon árnyékában A sors és egy burmai pincér segítségével Clavering talált egy asztalt a Mouh-Poung Club éttermében. Már nem volt tagja a Iclubnak, kilépett, amikor anyagi helyzete rosszabbodott. Rangoonban jönnek-mennek az emberek és az igazgató sem volt híres emlékező tehetségéről, így nem kellett attól tartania, hogy leleplezik. A klub tele volt, igazán véletlen, hogy az asztal mellett a széken nem ült senki. A város gőzfürdőhöz hasonlított, a klubban a hatalmas legyezők azonban elviselhetővé tették a meleget, így Clavering megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre leült. Gyorsan rendelt egy jeges whiskyt, aniíg várta az italt, gondolataiba mélyedt. így nem vette észre, hogy az üres széket valaki elfoglalta. Amikor rászánta magát, hogy felnézzen, a vele szemben ülő férfi lesütötte a szemét. Nem feltűnő jelenség - állapította meg Clavering. A férfi nem is igyekezett felhívni magára a figyelmet. Ha valaki azonban alaposan megnézte, felfedezhetett néhány feltűnő • vonást. Pofacsontjai mongol vérről árulkodtak, a figyelmes szemlélő azonban hamar rájött a tévedésre, bár a majdnem kifejezéstelen arc, a lesütött szemhéjak alól elővillanó félénk, tétova tekintet gondolkodásra késztetett. Clavering mindebből semmit sem vett észre. Csak akkor nézett érdeklődéssel a férfira, amikor az megszólította, és az időjárásról kezdett beszélni. - Meleg van - mondta. A szavakat halkan, színtelen hangon ejtette, így épp annyira lehetett állítás, mint kérdés, de Clavering inkább a me^egyzés váratlansága miatt nézett rá. Megborzongott, amikor a tekintetük találkozott. A férfi szeme majdnem fekete volt, Clavering úgy érezte, mintha úgy átszúrná a tekintetével, mint némelyek gombostűvel