Az istenek és a dzsungel [antikvár]

Nganga lerángatta magáról a mezőn viselt gúnyáját. Aztán meztelen csípőjére ágyékkötőt akasztott, és kisurrant Diamare kunyhójából. Gondolkodott, s csak tovább gyötrődött. Még most is képtelen volt elhinni, hogy Muaringiseni, a harmadik feleség ilyen szentségtörésre vetemedett volna: matatott az ura varázsszerei között. Hajdan az ilyesmit könyörtelen büntetéssel sújtották. A bűnös férfi vagy bánös nő minden porcikáját összetörték, vagy éppen élve temették el a vétkest. A büntetés teljesen igazságos volt, mert egy hozzá nem értő varázsszertolvaj embereket mérgezhetett volna meg. De hol vannak a régi szép idők, merengett Nganga, hisz lám, oda jutottunk, hogy tudatlan némberek kotorászhatnak egy varázsló holmija közt.Muaringiseni az elcsent gyógyfüvekből, porokból, folyadékokból kis bugyrot csinált, amelyet aztán egy kórházi ápolónak adott. Az ápolót valami Sweeney nevű angol küldte. Az asszonynak fogalma sem volt róla, kin keresztül jutott egyezségre a fehér emberrel, de szép pénzt kapott a bugyor orvosságért. Még szerencse, hogy az ápolónak nem volt mersze végigcsinálni ezt a szentségtörést: miközben Nganga hazafelé tartott a földekről, az ápoló elébe állt, kezébe nyomta a bugyrot és elmondott mindent. Muaringiseni, aki nem látta,mi van a hazatérő Nganga kezében, nagy nyugalommal tett-vett az udvaron.