Az isteni gyermek [antikvár]

ELŐSZÓ Marpenoth, a Lombhullás Hava A Szent Vihar Éve VSZ 1450 Iszonyatos fájdalom kínozta, mintha éles, hegyes késsel hasogatták volna a testét minden egyes összehúzódásnál. A hátán feküdt egy szalmával bélelt szülőágyon az apátság egyik szobájában, amelyet Derreg Rózsa Apátságnak nevezett. A lábait felhúzta, a térdeit behajlította. Vér és verejték áztatta át a lepedőt, amely ettől ragacsossá vált. Az ő saját vére. Tudta, hogy túlságosan sok folyt már el. Kiolvasta a kedves, gondoskodó, középkorú bába szeméből, hogy milyen sors vár rá, pedig az asszony folyamatosan próbálta halk szavakkal nyugtatni és bátorítani őt. Lerítt a korosodó, gyérülő üstökű pap szorosan összevont szemöldökéről és merev, fátyolos tekintetéről. Időnként Varra ágyéka felé nyúlt vértől csöpögő kezével, de hasztalan próbálkozott. A vajúdó asszony a nevükön gondolkodott, de sehogy sem jutott az eszébe. Az elmúlt néhány óra - valóban csak órák teltek el? -, egyetlen elmosódott villanásnak tűnt csupán. Emlékezett