Az éjszakai hölgy, avagy a kolostor szépe [antikvár]

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. Visszahúzódtam a szobába. Kellemetlen érzés járt át. Szerettem volna csomagolni, s elutazni azonnal. Nem vállalom a harcot a sziklák ellen – gondoltam. Később azt kérdeztem magamtól: milyen harcot?! Nem tudtam válaszolni. S most én mondtam. – Marhaság. Lementem a bárba. A síró alak még ott kuporgott a széken. Mellé ültem. De csak akkor láttam, hogy nő, amikor felém fordította az arcát. Egyik utastársunk volt. Fekete ruhát viselt. Mindig feketét. Blúzt, szoknyát vagy nadrágot, kis fekete kalapot. Szőke haját egyszerűen hátrafésülte, kis kontyba formálta. Arcbőre hihetetlenül fehéren világított, keskeny, vértelen ajka szinte alig látszott. Vízkék szeme körül piros udvart festett a sírás.