Az üdvöske [antikvár]

1. fejezet Miután a cég dolgozóinak száma elérte a kétszázat, és ez ugyebár több mint kétszáz szülinapot és több mint kétszáz szülinapi tortát jelent, a takarítók panaszkodni kezdtek, ugyanis a töméntelen tortamaradékra rájártak a patkányok. Amikor pedig felbukkantak a lépcsőházban az első puffadt, cukortúltengéses tetemek - a rágcsálók nemegyszer hátast dobtak, mielőtt kipurcantak -, a takarítók méretcsökkentést követeltek. Amikor betöltöttem a huszonötöt, kaptam a Mitchell Advertisingtól egy egész répatortát. Azóta eltelt egy év, és most már minitortát kapok. Kilenc óra öt perckor érek be, és már látom is a hamarosan az asztalomon landoló minitortát: a liftből kacsingat rám, és egy szál gyertya meredezik a közepén. Becky, amint meglát, akcióba lép: bőszen nyüstöli a hüvelykujjával az öngyújtó kis fémgyűrűjét. Szikrát szór a keze. Az osztályomon dolgozó csajok dalra fakadnak, és rám villantják az obligát széles mosolyt. A többi osztály irulva-pirulva mered a monitorra, és maga elé motyogva bekapcsolódik a közös kínszenvedésbe: a céges Boldog szülinapotbsi. A legmagasabb hangot kollektív fintor kíséri: Boldog szüü-líí-napot, Dzsé-hén, boldog szüü-líí-naa-pot! A többség tud a szakításról.