Az utolsó ágyas [antikvár]

Hogyan lehet szerelmes az ember, amikor annak a társadalomnak, amelyben él, még szava sincs erre az érzésre? Az utolsó ágyas egy történelmi tényeken alapuló szerelmi regény, a tizenkilencedik századi Japán krónikája, amikor a távol-keleti szigetország a modern világba belépve maga mögé utasítja a középkori hagyományokat. Egy sógun, egy hercegnő, valamint a női palotában élő háromezer asszony története, akiknek a polgárháború végén búcsút kellett inteniük korábbi életmódjuknak. Japán, 1865. Edo városában a női palota olyan, akár egy tündöklő hárem; tele intrikákkal, erotikus rivalizálással. Háromezer nő, s csak egyetlen férfi, az ifjú sógun. A palota ura Szacsit, egy tizenöt éves leányt választja ágyasául. Az ország azonban változik, nyugatról fekete füstöt okádó hajók érkeznek... A külföldiek mindenre képesek, hogy megszerezzék maguknak a fennhatóságot Japán fölött. Kitör a polgárháború... Szacsi megpróbálja elterelni az ellenség figyelmét az úrnőjéről, ám kis híján az életével fizet bátorságáért. Végül egy lázadó harcos menti meg őt, s ekkor Szacsi szívében addig ismeretlen érzések ébrednek, ám ebben a különleges világban nincs helye a személyes érzéseknek. Mielőtt azonban Szacsi egyáltalán álmodozni merészelhetne a közös életükről, még a saját, titkokkal terhes múltjával és származásával is szembe kell néznie...