Az utolsó tárgyalás [antikvár]

ELŐSZÓ Egy nőfelsikít. A rövid., éles, rémült hang belehasít a szövetségi bíróság folyosójának komor csendjébe. Afőbíró hatalmas tárgyalótermében a nézők felpattannak. Az itt tárgyalt ügy, egy világhírű orvos büntetőpere országos hír, így a karzat mindennap zsúfolásig megtelik. A nézők többsége a nyakát nyújtogatva próbálja meglátni, mi történik a diófa korláton túl, a tárgyalás résztvevői számára elkerített részen. A vádlott ügyvédje, egy nagyon idős, de még mindig meglehetősen népszerű férfi, egyszer csak eltűnt a védelem asztala mögött. Az ügyfele, a vádlott orvos, aki legalább olyan idős, mint az ügyvédje, letérdel és megfogja a mozdulatlan férfi csuklóját. - Nincs pulzusa! - kiáltja. - Segítsenek, kérem! A mellette álló fiatal nő, aki az előbb felkiáltott, ekkor nekiiramodik. Ő az idős ügyvéd jogi asszisztense és egyben az unokája is, a karzat széksorai közötti folyosón át rohan az ajtó felé. Az orvos mellett ott áll az ügyvéd lánya is, aki évtizedek óta dolgozik együtt az apjával. Most megbénítja a félelem. Egész végig rossz előérzete volt ezzel a tárgyalással kapcsolatban, amely az utolsó ügyük együtt. Akarata ellenére sír, de nem ad ki hangot, csak a szemüvege mögött némán csorognak le az arcán a könnyek. A tárgyalóterem másik végéből a vád két képviselője, az államügyész és a fiatal asszisztense szaladnak oda a földön heverőférfihoz. Ketten együtt megfogják. 7