Bankrablók [antikvár]

Részlet a műből: "- "Imádkoztál az este, Desdemona? .... Ha jut eszedbe még valami bűnöd, amelyet nem bocsátott meg az Úr, Könyörögj érte haladéktalan..." Légy szárnya sem rezzent, de ezzel keveset mondunk; végtére is, mit keresne színházban egy légy? Éhkoppon maradna. De annyi bizonyos: a közönség lélegzet-visszafojtva figyelt. Se köhögés, se székrecsegés; a karzaton a matrózblúzos diáklányok szeméből némán peregtek a könnycseppek... Viola Kázmérnak még akkor is karjába omlottak volna, ha tényleg mór. Igaz, ennek már korunkban kevés a jelentősége. Mégis. Ez az orgonabúgással vetekedő hang! Ez a szenvedély! (A bemutatót követő banketten széthúzta az ingét és megmutatta: a tompa végű színházi tőrt oly erővel vágta magába, hogy lila véraláfutás maradt a helyén!)"