Bízz bennem! [antikvár]

Részlet a könyvből: Eddie legszívesebben fel sem vette volna a kagylót, ám a készülék kitartóan csöngött. Alig fél órája ért haza a munkából, és éppen Tommy matematikaleckéjét nézte át. Tegnap megígérte a gyereknek, hogy ha megírja a házi feladatait, mire ő megjön, elviszi a városi fedett műjégpályára, és megtanítja korcsolyázni. -Apa, téged keresnek-közölte a kisfiú morcos ábrázattal, mintha előre sejtette volna, hogy lőttek a délutáni közös programjuknak. A férfi fáradtan megdörgölte a halántékát, mielőtt átvette tőle a kagylót. - Blumenthal. Pár másodpercig figyelmesen hallgatta a vonal túlsó végén beszélő kollégáját, majd összeráncolta a homlokát, és idegesen markolászta a telefonasztalkán heverő tollat. -Biztos, hogy ő az? Pontosan hol találták meg?-kérdezte gyors egymásutánban, azután sebesen lekörmölte a címet egy papírlapra. - Máris indulok. - Ma sem megyünk korizni - szögezte le Tommy felnőttes komolysággal, s bár hangjából csöppnyi szemrehányás sem érződött, Eddie-nek nyomban lelkifurdalása támadt. - Nézd, kis haver, most tényleg el kell halasztanunk a dolgot - vallotta be kényszeredetten. - De ne lógasd az orrod, amint lehet, bepótoljuk!